A teljesítménytúra, amiről sokáig úgy gondoltam, hogy soha többé nem veszek részt rajta. Az első részvételem - hogy mikor volt, most hirtelen nem is tudom, de boruljon rá jótékony homály; valamikor évekkel ezelőtt - maga volt a totális kudarc. Kezdődött az akkor térdig érő hóval, amitől a Csatorna-völgyben felfelé bandukoló túrázók alaszkai aranyásók menetének tűntek; a sorból időnként egy-egy kidőlővel. Ekkor a Kékesre még felmásztam, igazából teljesítettem is a 37 km-es távot, de be- és szétázott cipőben, túlöltözve-izzadva, szintidőből kicsúszva, térdig süllyedve hóban és sárban, rámsötétedve - ami után hetekig(!) alig tudtam a lábamra állni. Na nem, gondoltam utána, akkor másszak ki túrázni, futni télen terepre, ha kergetnek. Vagy még akkor se.
Aztán jött a kissé tudatosabb futás, edzés, kimerészkedve ismét már terepre is télen az utóbbi években, és eljött a tavalyi év. Na nézzük, mire volt jó az elmúlt évek tudatos edzéstervezése, edzői tanácsok meghallgatása és betartása; ugorjunk csak megint neki még egyszer ennek a túrának, lássunk valami fejlődést.
Az eredmény: korrekt teljesítés szintidőn belül. úgy, hogy a Mátra a szokásos februári arcát mutatta: fent hó, lent sár.
Eltelt egy újabb év, ismét február harmadik szombatja, ismét a Kiss Péter emlékére szervezett teljesítménytúra, és ismét benevezve a 37 km-es távra. A mostani eredmény? Ím:
Az 5:52-es idő persze a nettó mozgási idő, hivatalosan 6:54-es teljesítésről van szó - ami azt jelenti, hogy egy órát tollászkodtam el a pihenő- és ellenőrzőpontokon. Ami persze nem baj, mert most nem volt, nem is lehetett ilyen tempókényszer; ez mégiscsak egy teljesítménytúra ugyebár. Mindenesetre az előzetes tervek - az edzőmmel, Mariannal egyeztetve - mindössze arról szóltak: legyen "fun run", ahogy jólesik...
Sástói kalandpark - Mátrafüred
Bemelegítős letrappolás a reggel 7 óra utáni indulást követően.
Reggeli kilátások az indulásnál.
A Rákóczi-forrás után nem volt teljesen egyértelmű, hogy a Máriácska felé kell-e jönni, vagy közvetlenül a PO-ön... Az előbbit választottam, de gyanúsan egyedül voltam... Mátrafüred előtt, ahol a két út újra összeér, látom ám a másikon a hosszú, tömött sort. No nem baj, annyira nem volt nagy kitérő, remélem, az itineren beigért random ellenőrzőpont sem rögtön itt volt...
Mátrafüred - Kékes
Felfelé a Csatorna-völgyben. Sztenderd teljesítménytúra-tempóban - csak semmi kapkodás, messze még a vége, gyönyörködöm a tájban, az egyik kedvencem a Mátrában. Közben némi izgalmas patakátkelés, látszik, hogy azért volt hó mostanában idefent.
Olyan 1:45-ös idővel felérek a Kékesre; nem egy rekordidő, de nem is bánom. Élvezem a síházban a zsíroskenyeres habzsidőzsit.
Kékes - Szt.István-csevice
A szakasz, ahol lehet döngetni lefelé; és tényleg, semmi hó és semmi sár. Bő egy óra alatt lent is vagyok az Ilona-völgyi vízesésnél, még úgy is, hogy a Saskőn és a Disznókőn kicsodálkozom magam a tájban.
Kilátás a Saskőről a Bükk felé.
Kilátás a Disznó-kőről.
Az Ilona-völgyi vízesés. Az ország legnagyobb természetes egybefüggő vízesése.
A csevicénél ropis-kekszes woodstock-hangulat, aztán indulás tovább, vissza fel megint a Kékesre.
Szt.István csevice - Kékes
Rózsaszállásig megint gyalogtempó felfelé, onnan a Sombokorig - részben a hurok-úton - lehet megint haladni. Ide betervezek egy kis kocogást, és habár van egy kis emelkedés, még megy is... Aztán a Sombokornál a Kékes-északi oldal, itt összejön egy 24 perces km... de ez ilyen.
A Sombokor - felszuszakolódva és visszanézve.
Kékes - Mátrafüred
Kékesen megint egy kis habzsidőzsi. Innen már csak lefelé van, igaz, a Kis-kő felé... A Peres-bércről azonban most is pazar a látvány az alföld felé. Itt most megint lehet haladni, a Kis-kőnél nem is állok meg, csak pecsételni. Utána megint tempósan lefelé; néhol dagonya van, de azért lehet haladni.
Mátrafüred - Kalandpark
Füreden is csak pecsét, aztán uccu neki az utolsó szakasznak. Felfelé a kalandparkig a bónusz track - délután 2 óra körül már a célban is vagyok.
Összességében? Az időjárás teljesen ideális, már-már kora-tavaszias, időnként kifejezetten melegem is volt, pedig (tanulva a sok-sok korábbi esetből) abszolút nem öltöztem túl (felül a pólóra hosszú ujjú vékony felső, alul a vékonyabbik hosszú nadrág; az elején még sapka-kesztyű, amit aztán pakoltam el). Hó semmi, dagonya időnként, de a három héttel ezelőtti Téli Mátrához képest elhanyagolható. Útközben - ahogy az el volt tervezve - semmi tempódrukk, csak a "fun run".
Igazából csak egy negatívumot lehet mondani: azt, hogy jövőre biztos nem lesz ilyen szuper, mert tuti, hogy egymás után kétszer már nem lesznek ilyen tavaszas körülmények...